Egy régebben megírt cikket közlök most, aktualitását mostanság kezdi elérni.  

   Az új kormányzattal idén valami megmozdult a Magyar Labdarúgó Szövetségnél. Új elnök, új elnökség. Én személy szerint vegyes érzelmekkel álltam a tény előtt, hogy egy üzletembert (Csányi Sándor) neveztek ki a nem akármilyen hagyományokkal rendelkező szervezet élére, és alighanem így volt ezzel a szakma is. Azonban az új vezérkar első lépéseivel elébe ment az előítéleteknek. Tisztán látszik: építésben gondolkoznak, nem saját érdekeikben, a szakmát is kikérdezve. Máshol ez nem kérdés, de Magyarországon ez már félsiker.

   Egervári Sándor tökéletes válsztás volt a kapitányi posztra, szakmailag és emberileg is. A szakmai részben minden a labdarúgásban valamire való személy egyetért. Háromszoros magyar bajnok, válogatott szinten is bizonyított az utánpótlásban, gondoljunk csak az emlékezetes világbajnoki bronzéremre. És nem utolsó sorban olyan régen dolgozik a magyar labdarúgásban, hogy kevés olyan szakember van ma hazánkban aki úgy átlátja a sportág itthoni helyzetét és lehetőségeit mint ő. De iyen kapitány ült már a válogatott kispadján, ha nem is a közelmúltban. Ilyen ember viszont nagyon régen nem. Mert az emberi tényező nagyon sokat nyom a latban. Intelligens és nyitott. Nem váltja le a teljes csapatot, tisztában van vele, hogy  még az honi futballnak is megvannak az értékei. Ugyanakkor az NB1-ből is be lehet kerülni ha valaki jól játszik, tudniillik az előző kapitány ennek még a gondolatát is elvetette. Felkelti a versenyszellemet a játékosok között, senkinek nincs bérelt helye. Ez pedig a jó teljesítmény egyik záloga, eltűnnek az elkényelmesedett futballisták. De ami a legfontosabb, és amit első helyre tűzött a fontossági sorrendben az új kapitány: csapatot, sőt mi több, közösséget épít. Ugyanis csak így lehet esélyünk a sikerre.

   Egy érdekes idézet a szaksajtóból: „Jó magyar szélsőhátvédeket Egervári sem fog találni, mivel nincsenek.” Minden kapitányváltásnál reménykedünk. „Talán majd most”. Mitől lenne négy év múlva több esélyünk kijutni a világbajnokságra? Talán attól, amitől Szlovákának és Szlovéniának volt, mely válogatottak kerete messze nem világsztárokból áll. Építeni egy csapatot, ahol a játékosok megértik egymást, küzdenek egymásért. Összegyúrni egy olyan közösséget, amely túlléphet saját határain, amelynek akár egy fikarcnyi esélye lehet a sikerre. Egervári Sándor múltját és módszereit nézve pedig tökéletes választás erre a feladatra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.