Nem egészen értem Huszti Szabolcsot. Pontosabban azt nem értem, mi volt a szándéka ezzel a nyílt levéllel. Szerinte ő jót tett a válogatottnak, csakhogy az ilyen nyilvános szapulás egy közösségnek sem vált még a javára. 

   Csalódottságát persze meg lehet érteni. Nem játszik a Zenitben, nem kezdő a válogatottban sem. Holott ennél, ahogy a levélből is kiderül, ő sokkal többre tartja magát. Ezért odaszúr a kapitánytól kezdve minden Magyarországon játszó játékosig mindenkinek, merthogy neki van száz Bundesliga meccs a lábában. Érdekes, Dárdai Palinak kicsit több van, mégsem írogat leveleket, pedig ő sem alapember.

   Ugyanis Huszti véleményével egészen addig nincs baj, amíg csapaton belül marad. De amikor világgá kürtöli sérelmeit, megsértve ezzel nem egy a válogatottnál dolgozó embert, nem mellesleg pedig saját szempontjától vezérelve lejáratva hazánk válogatottját. Minden csapatban vannak "furcsa dolgok", és nem járhat jól mindig mindenki. Ahogy az életben sem. Szabolcs ezért azzal tette volna a legjobbat a válogatottnak, ha alázattal viselkedik, ahogyan ezt a pályán láthattuk tőle. Mert nekem mostantól olyan benyomás él róla, mint egy ifijátékosról, aki megsértődött hogy neki cipelnie kell a labdákat, és másnap már nem megy edzésre. Hiszen ő sztár. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.