Többek között azért is szeretjük a Premier League-et, mert nincs megállás. Még karácsonykor, sőt még január elsején sem. David Beckham önéletrajzi könyvében meséli, hogy több mint tizenkét év után tudta zavartalanul a szeretteivel tölteni az ünnepeket, amikor Spanyolországba igazolt. Addig azonban hajtás, küzdelem, még az év első napján is, mivel itt minden a szurkolóról és a szórakoztatásról szól. The show must go on. 

   Persze huszonötödikén és huszonhatodikán újfent tíz olyan meccs lesz, amin bármi megtörténhet. Komolyan mondom, inkább fogadjatok a német másodosztályú hokira, abban kevesebb a rizikófaktor. Igaz, Angliában a szorzók is az magasabbak mint máshol. Ki tudja mi lesz, de azért sejtéseim vannak, kiemeltem pár érdekes mérkőzést.

   Fulham - West Ham: Most már nyernie kell a Fulhamnek, nincs mese! Odáig jutottak, hogy csak gólkülönbségük választja el őket a kiesőzónától...Otthon pedig nem is lehetne jobb ellenfél számukra a kiesőjelölt kalapácsos gárda. Teljesen hazai lenne, ha nem látnánk Gera Zoltán csapatának gyatra formáját, számtalan döntetlenjét. Érdekes hogy Allardyce-t elküldték a Blackburntől, Mark Hughes pedig még csak nem is félti állását...Én bizony "közös megegyezéssel" szerződést bontanék vele, a tavalyi sikercsapatból döntetlenkirályokat faragott. 

   Everton - Birmingham: Teljesen hazai! Az előző fordulóban a City-t verő Everton végre nem csak jól játszik, de lövi a gólokat, most fognak elindulni felfelé a tabellán. Az elég impotens játékot bemutató Birmingham pedig össze kell hogy szedje magát, közeleg a kiesőzóna...A döntetlen is esélyesnek tűnik.

   Man. Utd. - Sunderland: Kemény dió lesz ez a vöröseknek, akikre jó kérdés hogy hogy hatott a hosszú pihenő (két meccsük is elmaradt az utóbbi időben). A Sunderland nagyon jó formában van, az egyik legműködőképesebb támadószerkezet a ligában ontja a gólokat. Egy leendő bajnoknak az ilyen mérkőzéseket nyernie kell, kérdés, hogyan oldják meg a feladatot Rooneyék. Ne fogadjunk rájuk semmiképp.

   Wolves - Wigan: Kiesési rangadó, két ugyanolyan csapat, én ilyenkor mindig a hazaira teszek. Persze ki tudja, bár a Wolverhampton egy fikarcnyival jobb formát mutat az utóbbi időben. Lutri, de egy jó tippel nagyot lehet fogni.

   Arsenal - Chelsea: Egy hete hazaira tette volna mindenki, mostanra viszont fitt Lampard, Terry és Essien is, és jelen pillanatban a Chelsea a legsötétebb ló az egész bajnokságban. Visszatérnek régi formájukhoz vagy tovább gyengélkednek? Ha a pályán látottakra hallgatunk, akkor egyértelmű egyes - nem kis szorzóval! 

A Láss a pályán blog kellemes ünnepeket kíván minden kedves olvasójának!

   Természetesen, mint mindig, most is a lobbi és a pénz dominált a világbajnoki rendezések jogának odaítélésekor. Miután az idei, "jótékony" afrikai világbajnokság lezárult, úgy gondolták a FIFA hatalmasai, hogy két hely van a világon, ami óriási befolyással bír, és nagyon rég kapott világbajnokságot. Pontosabban még soha. Az egyik a világ legnagyobb területű országa, Oroszország. Úgy tűnik, egyre erősödik az orosz lobbi (persze sosem volt gyenge). Lassan az Egyesült Államok fölé nő. Putyin elvtárs pedig sikeresen szurkálta a FIFA-tagokat: 2018-ban Oroszország rendezhet labdarúgó világbajnokságot. Nem mintha nem lennénk megelégedve pályázatukkal, ott van a topon. Még azt is elérték, hogy egy egy órás repülőúttal bármelyik helyszínre el lehessen jutni minden stadiontól. A látványtervek lenyűgözőek, és attól sem kell félnünk, hogy a stadionok nem készülnek el időben. Az elvtársak kétség kívül éppen annyi pénzt engednek majd elcsúszni, hogy a legkisebb folt se eshessen a (kampányvideójukban is nagy szerepet játszó) vörös csillag "becsületén". 

   Csak az elbírálás után gondolunk bele: nem nagyon volt esélye Katar ellen senkinek arra, hogy 2022-ben VB-t rendezhessen. Nem lehetetlen a korrupció sem az ilyen helyzetekben, de lehet hogy itt még arra sem volt szükség. A Közel-Keleten folyik a pénz, úgymond nő a fákon, amik olajból táplálkoznak. Ám az olaj sem tart örökké, lassan kezdenek befektetni hosszú távra az arabok is. A világbajnokságnál pedig nincs jobb befektetés. A FIFA-nál pedig a focinál talán csak a pénzt szeretik jobban, jelen esetben a kettő kéz a kézben jár. Azonban szögezzük le gyorsan: messze a legerősebb pályázat nyert. A jelszó - "Expect Amazing", vagyis "számíts a csodára" mindent elárul. Fényűző építészeti csodastadionok, az egyiknek az egész felülete egy nagy kivetítő, a másik egy kagyló formáját vette fel, a harmadik egy vitorlásét. Az egész olyan érzést kelt, mintha egy mesébe csöppentünk volna. És nem utolsó sorban az arab világ megmutathatja és megszerettetheti a világgal saját, egyáltalán nem színtelen kultúráját. Megéri elkezdeni spórolni, bár katari VB-re talán még tizenkét év spórolása sem lesz elég...

Videók:

    Elég népszerű ötlettel állt elő a Nemzeti Sport Online a közelmúltban. A majd' 90%-ban férfi olvasótáborral rendelkező oldalnál úgy gondolták, keresztezik a szurkolói fanatizmust a női bájokkal, és egy egyenes kieséses rendszerű szépségversenyt indítanak a Bajnokok Ligája mintájára. Ez a Bájosok Ligája. Fótósorozatokon van a hangsúly, melyben a lányok az általuk képviselt csapat jelképeivel pózolnak, igencsak lenge öltözetben. Nézzük, szeressük.

   Az első elődöntőnél járunk, Milan-Barcelona. Nem kérdéses a kimenetel, pontosan az ellentéte annak, ami a pályán történne. A katalánokat képviselő szőkeség még azt is hozzáteszi nem túl meggyőző teljesítményéhez, hogy a Barcát és a Realt egyaránt szereti. Valaki igazán felkészíthette volna szegényt hogy ilyeneket ne mondjon. Miss Milan sokkal magabiztosabbnak tűnik szakmájában, mintha régebb óta űzné azt a "sportot". Mondja hogy csak a VB-t nézte, semmi baj, töltse csak szabadidejét fenékformáló edzésekkel, azért szeretjük. 

Videó:

    Nagyon szívesen bementem volna tegnap az El Classico félidejében, vagy akár a meccs végén a fővárosiak öltözőjébe. Mondhatott akármit Mourinho, csapata képtelen volt átvinni elképzelését a gyepre. Mert elképzelése  biztos volt a meccsről, és biztos hogy nem az amit csapata művelt.

   Számomra a kérdés nem is a Barca, a katalánok ugyanazt játszották amit eddig, talán még hatékonyabban mint valaha. Az igazi kérdés: mi történhetett vajon az egész szezonban eddig veretlen Reallal??

   Támadórészlegük teljes csődöt mondott, egy nagyon fontos dolog nem állt ugyanis rendelkezésükre: a LABDA. Anélkül pedig Cristiano Ronaldo, Di María és Benzema is ugyanolyan földönfutó, mint bármelyikünk. Az argentinnál talán még szebbek is vagyunk. De vajon a portugál edzőlegenda hogyhogy nem talált erre ki valamit? Nyilván volt valami ötlete, de azt a pályán nem nagyon láthattuk. A katalánok szokásos visszatámadása labdavesztésnél (egyből öt az egy elleni létszámfölényt alakítanak ki két másodperc alatt) tökéletesen működött, olyan volt mintha az Almería ellen játszanának. A másik tényező a Real védelme, amely mind gyorsaságban, mind mentálisan asszisztált a világ legjobb támadógépezetének brillírozásához. Hihetetlen területeket hagytak a Barca támadóinak, pedig tudjuk hogy Messinek egy négyzetcentiméter is elég...

   Ronaldót pedig győzni megtanították, veszteni nem nagyon. Ez igaz Sergio Ramosra is, mentségükre legyen szólva, egészen eddig azt hitték, ők a világ legjobbjai. A katalánok pedig nem hogy visszarántották, hanem jó mélyen bele is döngölték őket a talajba. Ez pedig nem jó érzés. 

   Félreértés ne essék, még simán bajnok lehet e Real, mivel évek óta nem volt ilyen erős. Csak ne a Barca ellen kelljen játszaniuk a maradék huszonvalahány meccsüket.

Barcelona 5-0 Real Madrid (La Liga) Highlights
Uploaded by RicardoHHH. - Find more steamy, sexy videos.

   Évek óta hallani a különböző szenvedélybetegeket segítő szervezetek, szakszervezetek nyomását, kiabálását, hadakozását. Ugyanis az állam az elképesztő bevételből, ami a Szerencsejáték Zrt.-ből befolyik, egy forintot sem fordít a szenvedélybetegségek ellen való küzdelemre.

   Erre a nyomásre válasz az állami tulajdonú cég mostani „Maradjon játék!” című kampánya, amely pár pontban leírja, hogy kerülhatjük el a függőséget, illetve hol keressünk segítséget. Ez is valami, bár félmegoldásnak tűnik, kétségkívül hasznos lehet. Íme a pontok:

   Nyolc jó tanács, hogy ne legyünk játékfüggők:

   1. Ne költekezzünk túl! Játsszunk mértékkel!
Ha nehezen tudunk ellenállni a játékkedvünknek, szembe kell néznünk önmagunkkal. Mérlegelnünk kell, hogy van-e elegendő pénzünk, amely játékra fordítható. A játék legyen szórakozás, és csak annyiért játsszunk, amennyit a szórakozásra tudunk fordítani. Soha ne játsszunk azért, hogy anyagi gondjainkat oldjuk meg vele!

   2. Előre döntsük el, mekkora összeget fordítunk játékra!
Mielőtt játszunk, ésszerű, ha meghatározunk egy limitösszeget, amennyit költeni tudunk.
Fixáljuk az összeget, amelyet erre áldozunk, és ne lépjük túl a keretet.

   3. Korlátozzuk a játékra fordított időt!
A gyakori sorsolás, vagy az azonnali nyeremény elérésének lehetősége folyamatos játékra csábít. Ezért ne csak a pénzünket, de az erre fordított időt is korlátozzuk! A játék izgalmában
elveszik időérzékünk, így könnyebben túlköltekezhetünk. Döntsük el előre, hogy
mennyi ideig játszhatunk majd, vagy tartsunk szünetet játék közben, hogy újra átgondolhassuk a helyzetet.

   4. Ne játsszunk kölcsönből!
A kölcsönből fedezett játék, mindig problémákat szül. Ha nem tudjuk megadni a felelőtlenül kölcsön kért pénzt, nemcsak anyagi gondokat halmozunk fel, de a másik belénk vetett bizalmát is elveszítjük.

   5. Soha ne játsszunk azért, hogy az elvesztett pénzt visszanyerjük!
Még kockázatosabb, ha csak azért folytatjuk a játékot, hogy visszanyerjük az elvesztett pénzünket. Mivel a nyerésre nincs biztos szisztéma, így csak még többet veszítünk. El kell fogadnunk, hogy a játékból - még ha veszteséggel is-, ki kell szállni.

   6. Ne hazudozzunk, és ne titkolózzunk!
Nem csak nyereségeinkről, de veszteségeinkről is tudni kell beszélni. Ha titkolózunk, vagy hazudunk az elvesztett összegről, az már komoly problémát jelez. Jelzi, hogy változtatni kell a játékhoz való hozzáállásunkon, és ki kell szállni!

   7. Soha ne azért játsszunk, hogy megoldást találjunk a problémáinkra!

A játék örömével gondjaink elől nem menekülhetünk. Tévhit, ha azt hisszük, a játékkal járó nyeremény majd megoldja a problémákat. Ezzel csak még nagyobb bajba sodorjuk önmagunkat, s így válhatunk könnyen játékfüggővé. Meg kell találni az örömet más tevékenységekben, a családdal, a barátokkal való együttlétekben.

   8. A játék kimenetele mindig a véletlenen múlik!
Ne feledkezzünk meg játék közben arról, hogy a véletlenen alapuló játék eredményét nem lehet megjósolni. Sem trükkökkel, sem fortélyokkal. A véletlen nem szabályozza önmagát. A játék hevében könnyen hihetjük azt, hogy az eredményt befolyásolhatjuk, ezért inkább tartsunk játék közben szünetet. Érdemes arra is figyelni, hogy legális játékot játsszunk, ahol a játék tisztasága, és a nyeremény kifizetése is garantált.

   Wayne Rooney több mint valószínű hogy nyáron elhagyja a Manchester Unitedet. Na erre aztán senki sem számított.

   Tény, a manchesteri csatárnak nem ez lesz az az idénye, amire élete végéig emlékezni fog.  Rosszul játszik, már amikor játszik. Kamusérülések ezrei, és bulvár minden mennyiségben. Sokan ez utóbbit látják a gyenge teljesítmény hátterében, tény: a VB óta az angol sajtó megkeserítette Rooney mindennapjait. Ő pedig előrelátóan megcsalta feleségét egy prostituálttal. A  hírhedt angol újságíróknak több sem kellett, máskor egy rossz passzért rászálltak valakire, ezért egyenesen gyilkolnak. Itt azonban a Rooney-sajnálóknak ajánlom egy kedves barátom véleményét, aki szerint egyszerű a képlet, idézem: "nem kell félrekúrni".

   Egy szó mint száz, Rooneynak részben önhibájából, részben külső körülmények miatt, de nem megy. Ilyenkor pedig két út áll egy játékos előtt: vagy megpróbál megküzdeni problémáival, vagy pedig más klubot keres. Ez utóbbit mostanáig az egész világ kizárta. Egészen addig, amíg előbb Sir Alex, később pedig maga a játékos bejelentette, nem hosszabbítja meg 2012-ig szóló szerződését a csapattal. Hoppá.

    Miért? Rooney az ürügyet a United játékospolitikájában lelte meg. Nem érzi elég erősnek a keretet, ő márpedig trófeákat akar nyerni. Két hónappal ezelőtt pedig még azt hangoztatta, a világ legjobb klubjában játszik, és soha nem akar távozni. Érdekes. Talán a pénz? A heti 150ezer eurónál nem sok klub kínálna többet. A választ valószínűleg a környezetváltozás vágyában kereshetjük: Rooney a VB-n megmutatta, nem tudja elviselni azt a nyomást, amit Angliában helyeznek rá. Elvégre ő a világ egyik legnagyobb klubjának és az egyik legerősebbnek vélt válogatottjának az első számú gólfelelőse. Nehéz elhinni, de ez nem mindenkinek esik jól. Több mint valószínű, hogy ki akar szakadni az angliai környezetből, ezért is tudnám nehezen elképzelni a Chelseaben, még kevésbé pedig a Manchester Cityben.

    Kérők ugyanis még a sajtótájékoztató napján akadtak ezerrel. Mindenki, mindenhonnan. A csatár tehát kidobta az ablakon az ikonná válás lehetőségét szeretett klubjában. Ugyanis lehet hogy jó lesz még valahol, de olyan jó sosem, mint lehetett volna Manchesterben, ahol csapatot építettek volna köré. El fog menni a karriertemető Realba, vagy a 11 csatárral felálló Barcelonába, és harcolnia kell majd a főszerepért. Nem lesz könnyű.

   A történet legnagyobb vesztese mégis a Manchester United, akik egy átigazolási szabály értelmében kénytelenek lesznek túladni rajta a nyáron valós értékének töredékéért (úgy nyolcmillió fontért). Áucs.

    Még sosem éltettük a blogon egyik kedvenc játékosunkat, itt az ideje. A lassan 36(!) éves legenda ugyanis megint villant a hétvégén, nem is akárhogyan. Az embernek az az érzése, hogy egyre javul, én még a válogatottba is visszahívnám, megoldana egykét csatárproblémát. Klubhűsége miatt duplán tisztelendő az "öreg", aki a Juventus legszürkébb napjaiban is zseniális megmozdulásokkal vigasztalta a zebrák szurkolóit. Pedig volt hogy a klasszisához méltatlan olasz másodosztályban kellett ezt tennie. Ez nagy áldozat, mert valljuk be, többre is vihette volna. Így viszont még talán elismertebb és jobb mint hasonló sorsú római kollégája, Francesco Totti. 

  Igaz, Del Piero már nem bír kilencven percet végighajtani, de ha ilyen gólokat lő (az alábbi videóban megnézhetitek) akkor az sem érdekel, ha egy helyben áll a pályán.

 Rég volt már fogadási spekuláció a blogon, most ennek is eleget teszünk. Számos érdekes mérkőzést kínál a hétvégén a Premier League.

   Arsenal - Birmingham City: több mint valószínű egyes. Bár a Birmingham igen hatékonyan töri a játékot, az ágyúsok fölénye, esélyessége nem kérdéses. Mindkét csapat kikapott előző mérkőzésén, az Arsenal nyer, ha nem a Chelseavel játszik. A birminghamiek viszont semmit sem mutatva vesztettek a feltámadóban lévő Everton ellen... Világraszóló egyes!

   Newcastle United - Wigan Athletic: Hazai. A Wigan nagy nehezen nyert eddig kétszer, botladoznak, keresik a helyüket. A Newcastle ezzel szemben remekül játszik hétről hétre, az előző fordulóban a Manchester Cityi szorongatta meg. Otthon szinte verhetetlenek.

   Wolverhampton Wanderers - West Ham United: Iksz, de inkább kiszámíthatatlan. A két csapat közel ugyanolyan gyengén játszik, bár én a hazaiakban egy kicsivel többet látok. Ha tehetjük ne ezt a mérkőzést tegyük nyerőnek hitt szelvényünkre.

   Fulham - Tottenham Hotspurs: Erős otthon a Fulham, én mégis a vendéggyőzelemre tennék, bár az iksz sem elképzelhetetlen. A Spurs egyre javuló formát nyújt, az egyik legjobb formában lévő csapat. Van der Vaart góljaira érdemes rakni, a holland a legnagyobb fogás volt Harry Redknapptől a nyáron. Zseniálisan játszik, nagyon fekszik neki az angol bajnokság. A Spurs pedig ellenállhatatlan az utóbbi fordulókban.

   Aston Villa - Chelsea: Ebben a mérkőzésben az a szép, hogy egész nagy szorzója lesz a Chelseanek, mégis egész biztosan behúzzák az alakulgató Villa elleni meccsüket. Elképesztő formában vannak, nehéz elképzelni hogy botlanának. Tény, hogy Gerard Houiller alatt ütőképes csapat alakulgat Birminghamben, a következő fordulókban érdemes lesz figyelemmel kísérni szereplésüket.

   Bolton Wanderers - Stoke City: Javuló, felfelé ívelő formát mutat mindkét csapat, én mégis az összeszokottabb vendégeket érzem esélyesebbnek. Persze egy magas szorzójú döntetlen is benne van a pakliban, de érzésem szerint szoros mérkőzésen nyernek a piros-fehérek.

   Manchester United - WBA: Ha nem ismernénk a körülményeket, és a döntetleneket egymás után halmozó, idegenben még nyeretlen, igaz veretlen Unitedet, azt mondanánk: világraszóló egyes. Meg persze a meglepően jól szereplő West Bromot. Nem érdemes erre a meccsre fogadni, hisz vagy a valóban esélyesebb, kis szorzójú, ám igazából bizonytalan hazai győzelemre, vagy a túl vakmerő vendégsikerre tennénk. Persze mindig ott van a jó öreg iksz, használjuk hát.

   Everton - Liverpool: Hazai. Nem halálbiztos, de valószínű. Anglia egyik legnagyobb derbijén ugyanis két gyengécske csapat találkozik. A különbség csak az, hogy míg a vendégek rossz formája stagnál, addig a hazaiaké rohamosan javul. És persze a szurkolói bizalom is nagyobb, ami elengedhetetlen a sikerhez.A Liverpool egy nagy klub, amely a hírnevéből származó nyomás alatt hétről-hétre megroppan. Nagyon jó kis szorzó várható az Evertonra, ne féljünk hát, hanem tegyük meg.

   Blackpool - Manchester City: Ugyanaz a helyzet mint a Manchester United -WBA-nál, egy elvileg nagycsapat találkozik egy jó formában lévő kiscsapattal. Valószínű a vendégsiker, de azért könnyű szívvel nem tenném rá a pénzemet, bár az iylen típusú meccseket be szokta húzni a City.

Egy régebben megírt cikket közlök most, aktualitását mostanság kezdi elérni.  

   Az új kormányzattal idén valami megmozdult a Magyar Labdarúgó Szövetségnél. Új elnök, új elnökség. Én személy szerint vegyes érzelmekkel álltam a tény előtt, hogy egy üzletembert (Csányi Sándor) neveztek ki a nem akármilyen hagyományokkal rendelkező szervezet élére, és alighanem így volt ezzel a szakma is. Azonban az új vezérkar első lépéseivel elébe ment az előítéleteknek. Tisztán látszik: építésben gondolkoznak, nem saját érdekeikben, a szakmát is kikérdezve. Máshol ez nem kérdés, de Magyarországon ez már félsiker.

   Egervári Sándor tökéletes válsztás volt a kapitányi posztra, szakmailag és emberileg is. A szakmai részben minden a labdarúgásban valamire való személy egyetért. Háromszoros magyar bajnok, válogatott szinten is bizonyított az utánpótlásban, gondoljunk csak az emlékezetes világbajnoki bronzéremre. És nem utolsó sorban olyan régen dolgozik a magyar labdarúgásban, hogy kevés olyan szakember van ma hazánkban aki úgy átlátja a sportág itthoni helyzetét és lehetőségeit mint ő. De iyen kapitány ült már a válogatott kispadján, ha nem is a közelmúltban. Ilyen ember viszont nagyon régen nem. Mert az emberi tényező nagyon sokat nyom a latban. Intelligens és nyitott. Nem váltja le a teljes csapatot, tisztában van vele, hogy  még az honi futballnak is megvannak az értékei. Ugyanakkor az NB1-ből is be lehet kerülni ha valaki jól játszik, tudniillik az előző kapitány ennek még a gondolatát is elvetette. Felkelti a versenyszellemet a játékosok között, senkinek nincs bérelt helye. Ez pedig a jó teljesítmény egyik záloga, eltűnnek az elkényelmesedett futballisták. De ami a legfontosabb, és amit első helyre tűzött a fontossági sorrendben az új kapitány: csapatot, sőt mi több, közösséget épít. Ugyanis csak így lehet esélyünk a sikerre.

   Egy érdekes idézet a szaksajtóból: „Jó magyar szélsőhátvédeket Egervári sem fog találni, mivel nincsenek.” Minden kapitányváltásnál reménykedünk. „Talán majd most”. Mitől lenne négy év múlva több esélyünk kijutni a világbajnokságra? Talán attól, amitől Szlovákának és Szlovéniának volt, mely válogatottak kerete messze nem világsztárokból áll. Építeni egy csapatot, ahol a játékosok megértik egymást, küzdenek egymásért. Összegyúrni egy olyan közösséget, amely túlléphet saját határain, amelynek akár egy fikarcnyi esélye lehet a sikerre. Egervári Sándor múltját és módszereit nézve pedig tökéletes választás erre a feladatra.

   Érdekes folyamat figyelhető meg pár éve Manchesterben.Sir Alex Ferguson mindig is a csapatépítést tartotta szem előtt, és ehhez mindig úgymond "kitalált" játékosokat, akikkel elképzelte sikereit. Ebből nőtt ki a kilencvenes években két sikercsapat is, az egyik Mark Hughes, később Eric Cantona, a másik pedig David Beckham, Paul Scholes és Ruud Van Nistelrooy nevével fémjelezve. Elképesztő sikereit sosem a sztárok halmozásával, hanem a biztos csapatmag megtalálásával és az arra építéssel érte el. Mindig volt pár vízhordó, aki más csapatban valószínűleg fele ilyen jól sosem tudna játszani. Van olyan,aki az évek alatt hírhedt favágóból fejlődött kiváló védekező középpályássá (gondolok itt Darren Flechterre). 2008-as BL-sikerük is ennek a koncepciónak köszönhető. Kevesen gondoltak volna arra mondjuk 2005 körül, hogy az akkor a Vidicset, Fletchert, Patrice Evrát és nem utolsó sorban Cristiano Ronaldót a semmiből előhúzó mester éppen rájuk építi majd aranycsapatát.

   Ugyanakkor nem csak ez a közös ezekben az évek alatt gondos munkával felépített gárdákban. Ugyanis mindegyik csapatban ott volt egy vagy két olyan kiemelkedő, a szurkolókat megállás nélkül szórakoztató és izgalomban tartó sztár, akik megállás nélkül hozták az eredményeket. David Beckham, Eric Cantona, Ruud Van Nistelrooy, Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney. Az idei csapatban azonban csak az utóbbit tarthatjuk ilyen játékosnak, és neki sem megy. Ki tudja miért, talán a VB, talán a média. Ezzel pedig hiányzik az a plusz a csapatból, amit éveken keresztül például Ronaldo jelentett. A középpályán remekül játszik Scholes és Giggs, de rájuk sajnos már nem lehet egy teljes idényt építeni. A csatársorban Owen és Macheda részmegoldás, az újonnan szerződtetett, igen nagy reménységnek vélt Hernández pedig még nem érett erre a szerepre. Berbatov ingadozó formáját nehéz kiszámítani, a magába forduló bolgár hol egy suta kisgyerek, hol pedig egy sziporkázó zseni benyomását kelti.

   Bizony, Mesut Özil vagy David Villa megszerzése a nyáron színt vitt volna a Unitedbe. Az így is kiváló csapat viszont valószínűleg oda jut, ahova tavaly: majdnem kupákat nyer. Majdnem. Mert a jól összerakott és működő gépezetből hiányzik a plusz. Ezt mutatják legalábbis a sorozatos döntetlenek, bizonytalanságok. Ebben a csapatban sokkal több van, pontosabban lehetne.

   Nem egészen értem Huszti Szabolcsot. Pontosabban azt nem értem, mi volt a szándéka ezzel a nyílt levéllel. Szerinte ő jót tett a válogatottnak, csakhogy az ilyen nyilvános szapulás egy közösségnek sem vált még a javára. 

   Csalódottságát persze meg lehet érteni. Nem játszik a Zenitben, nem kezdő a válogatottban sem. Holott ennél, ahogy a levélből is kiderül, ő sokkal többre tartja magát. Ezért odaszúr a kapitánytól kezdve minden Magyarországon játszó játékosig mindenkinek, merthogy neki van száz Bundesliga meccs a lábában. Érdekes, Dárdai Palinak kicsit több van, mégsem írogat leveleket, pedig ő sem alapember.

   Ugyanis Huszti véleményével egészen addig nincs baj, amíg csapaton belül marad. De amikor világgá kürtöli sérelmeit, megsértve ezzel nem egy a válogatottnál dolgozó embert, nem mellesleg pedig saját szempontjától vezérelve lejáratva hazánk válogatottját. Minden csapatban vannak "furcsa dolgok", és nem járhat jól mindig mindenki. Ahogy az életben sem. Szabolcs ezért azzal tette volna a legjobbat a válogatottnak, ha alázattal viselkedik, ahogyan ezt a pályán láthattuk tőle. Mert nekem mostantól olyan benyomás él róla, mint egy ifijátékosról, aki megsértődött hogy neki cipelnie kell a labdákat, és másnap már nem megy edzésre. Hiszen ő sztár. 

    Nehéz elhinni, de vége a VB-nek. Azonban miután nem is olyan titokban elmorzsoltuk azt a könnycseppet szemünk sarkából arra gondolva hogy négy évig megint csak minket érdekel a foci, tegyük fel a kérdést: ki volt a legjobb? Ugyanis nemsokára meghozzák a döntést, hogy 2010-ben kié legyen az aranylabda - nagyrészt a világbajnokságon mutatott teljesítmények alapján.

   Nem kell ecsetelnünk hogy ez nem a legnagyobb sztárok VB-je volt. Fabio Cannavarót, a négy évvel ezelőtti győztest meg sem érdemes említeni. Wayne Rooneyra tippeltek sokan, a kiváló szezont futó csatár viszont felejthetetlenül rossz teljesítményt nyújtott a tornán. Ott van azonban Diego Forlán. Tudom, sokan lőttek sok gólt és sokan játszottak kiemelkedően, de mégsem foghatóak az uruguayihoz. Miért? Mert az Atlético Madrid csatára olyan jelenség volt a pályán, ami mindenkinek például szolgálhat és nem csak a futballban. Ehhez hozzájön hogy még jól is játszott, talán a legjobban. Ez a két dolog pedig ritkán találkozik. Alázatos. 67 ebben a szezonban lejátszott tétmeccs után, sérülten is játszik, nem is akárhogyan. Nem csillog-villog a cipője, viszont minden labdája oda megy ahova kell. És ha nem jön össze, lehajtja a fejét és továbbmegy. Irányít, védekezik, támad, szabálytalankodik, és brilliáns gólokat lő, ami átdobja csapatát a legtöbb akadályon. Igazi vezér. Nem utolsó sorban pedig Európa Ligát nyert idén, a döntőben két gólt lőve. 

  Egész máshogy nézne ki a profi futball ha mindenki így állna ehhez a játékhoz. Egyszerűen nem látom a vetélytársát, persze az újságírók nem feltétlenül az én szempontjaim szerint szavaznak...

   Tudom, persze, rohadt franciák, hogy nem lehet rendesen játszani, ez nem csapat stb. Megérdemlik. Viszont az is megérdemli, aki egy forintot is feltett rájuk. Egy kis körültekintéssel érezni lehetett ezt, főleg miután láttuk milyen erős Uruguay. Persze azt azért nem hogy Dél-Afrikától is kikapnak, de megmutatták: a legjobb játékosokból is ki lehet alakítani a legrosszabb csapatot.

   Személy szerint a Mexikó elleni meccsüket élveztem eddig a legjobban az egész világbajnokságon. Abból a meccsből sugárzott ennek a sportnak a lényege. A mexikóiak szemében égett a tűz, a hazafiasság, és nem utolsó sorban hihetetlen erős összetartás jelét mutatták. Már a himnuszoknál nekik szurkoltam, láttam hogy ebből lehet valami. Ez a meccs is bizonyítja, hogy mennyire fejben dől el a dolgok nagy része a pályán. Persze ez tartalom nélkül lufi, de Mexikó válogatottját jó játékosok alkotják. A franciákról beszélni sem érdemes, ahelyett hogy túlélték volna csapatként, meghaltak egyenként. Sajnálom, mert egy jó gall csapat kell a VB-re. Ahogy egy jó spanyol is, remélem továbbjutnak. Mexikó pedig nem esélytelenül lép pályára Argentína ellen, már ha így alakul.

   Uruguayt a nyolc közé várom ha Dél-Koreát vagy a görögöket kapják. Jó csapat benyomását keltik, Forlán mellé pedig felnőtt Suarez, a góljaikra érdemes pénzt tenni. Dícsérendó a Dél-amerikaiak focija, üde színfoltai a világbajnokságnak. Kellemes meglepetéseket hozott tehát az A-csoport, reméljük további jó futballal szórakoztat minket a két továbbjutó.

    Unalmas meccsek, 0-0-ák, 1-1-ek tömkelegét hozza a világbajnokság eleje. Nézhetetlen, mondják sokan, én azt mondom: akkora a tét a kis- és középcsapatoknak, hogy ez teljesen érthető. Ha mondjuk Szlovákia vagy Dél-Afrika kikap már az első meccsén, szinte búcsút mondhat a továbbjutásnak. Egy iksszel viszont tovább élnek a remények, ezért a nagycsapatok kivételével mindenkinél a biztonság az elsődleges szempont. Ez pedig nem jelent túl látványos futballt...

   Érdemes tehát az elején döntetlenre rakni, ezeknek a fogadásoknak általában az egekben van a szorzójuk! Vannak persze kivételek, az Elefántcsontpart-Portugália döntetlenre nem tennék, nyerniük kell a továbbjutáshoz, hiszen ott van Brazília harmadikként. 

   A szép focira tehát még várni kell, de eljön az is hamarosan, amint élesebb helyzetek lesznek egyes csoportokban.

   Drága Olvasók!!

   Igen, eljött a pillanat. Pénteken kezdődik a Dél-afrikai világbajnokság. Az igazi futballimádóknak 11-étől egy hónapon keresztül mindegy lesz, hogy Algéria játszik-e Szlovákia ellen, vagy a brazilok az angolokkal, hogy jó-e a meccs, vagy a valaha volt legunalmasabb. Ott fognak ülni a TV előtt, vagy a számítógép felé görnyedve a munkahelyen a főnök tekintete elől bújkálva. A legtöbb kocsma tele lesz, a tippmixirodák pedig hihetetlen pluszbevételre számíthatnak - ilyenkor mindenki fogad, mindenkinek van véleménye minden meccsről. Ez a jó hír.

   A rossz az, hogy ezen blog szerkesztőjének egyetemi (vizsgaidőszaki) elfoglaltságai miatt kevesebb poszt fog megjelenni, ritkábban és nem mindenre kiterjedően. Próbálok tanulni, meglátjuk mennyire sikerül. Ugyanis ha hiszitek ha nem, ez egy időigényes elfoglaltság (meccsnézések, szorzókutatások, stb.) és nem engedhetem meg magamnak jelenleg hogy napi 3-4 órát erre szánjak( a VB alatt sajnos ez ennyit jelent meccsnézéssel együtt). A blog azonban nem halhat meg a VB alatt - ezért is fog pár társszerző bejegyzéseket írni, hiszen ez a blog értetek van. Lehetőségeimen belül próbálok minél több posztot megjelentetni. Addig is jó esélylatolgatást, szurkolást mindenkinek, és ne feledjétek, próbáljatok mindig a pályán látottak szerint fogadni!

píszendláv

   Ma kihirdették az angol válogatott végső, a Dél-Afrikai világbajnokságra utazó keretét:

    Kapusok: Joe Hart, David James, Robert Green.

     Védők: Stephen Warnock, Jamie Carragher, Ashley Cole, Rio Ferdinand, Glen Johnson, Ledley King, John Terry, Matthew Upson.

     Középpályások: Gareth Barry, Michael Carrick, Joe Cole, Steven Gerrard, Frank Lampard, Aaron Lennon, James Milner, Shaun Wright-Phillips.

     Csatárok: Peter Crouch, Jermain Defoe, Emile Heskey, Wayne Rooney.

   Pozitívum angol szemszögből Ashley Cole felépülése. A média Theo Walcott kihagyásán csámcsog, de szerintem ez nem volt túl meglepő. Lennon helye biztos, Wright-Phillips és James Milner pedig kiváló teljesítményével kiérdemelte a végső keretet, háromnál több szélső pedig nem fér bele Capello játékába. Walcottnak nem volt kiemelkedő szezonja, bár ezt nem mertem volna az arcába mondani (a hírek szerint golfozás közben érte a hír.)          

   Érdekesség a csatár- és kapusposzton lelhető fel. Az utóbbin a japánok ellen Joe Hart védett, szerintem nehéz lesz kiszorítani, kiváló teljesítményt nyújtott, megbízható és bravúrokat mutat be. Capello megoldani látszik az angoloknál oly régen fennálló kapusproblémát, bár lehet hogy legközelebb Jamest kezdetve versenyezteti őket.

   Számomra érthetetlen, hogy a csatárok közti válogatásban mi döntött Emil Heskey mellett az idén óriási formában játszó, a Pemier League-ben 24 gólt elérő Darren Benttel szemben. A lassan kiöregedő Heskey csak az Aston Villa edzője, Martin O'Neil feltétlen bizalmának köszönheti a folyamatos játéklehetőséget, az utóbbi időben csak a helyzetek kihagyása a jellemző rá... Peter Crouch személyében van egy magas center is, aki kiváló fejjátékával eredményesítheti a szélsők beadásait.

   A középpályán egészen meggyőző a Gerrard-Lampard páros, bár a gyenge szezont futó liverpooli ikont könnyen kiszoríthatja Michael Carrick. Az angoloknak sosem a játékoskeretükkel, annál inkább a csapatmunkával voltak bajok, ezeket viszont Capello orvosolni látszik - potenciális világbajnoki esélyessé emelve a csapatot.

    Az idén elért eredmények alapján messzemenően az idény két legjobb csapata találkozik a Bernabéuban, hogy megmérkőzzön a legrangosabb európai kupasorozat serlegéért. Mindkét csapat elképesztő idényt zárt, bajnok lett, és a kupát is elhódította hazájában. Biztosra vehető tehát hogy a Manchester United 1999-es és a Barcelona tavalyi bravúrja után egy harmadik csapat is triplázni fog, örökre felírva nevét a futball történelemkönyveibe. 

   Fogadni szinte lehetetlen. A döntők mindig kiszámíthatatlanok, a tét és a hangulat óriási, ez a két csapat pedig már nem egyszer bebizonyította idén, hogy bármilyen helyzetből képesek felállni és bárkit le tudnak győzni.

   Számomra mégis meggyőzőbb az Inter, persze a Bayern drukkerek most hőbörögnek, hogy "de hát az ő csapatuk is ugyanannyit nyert, egész szép játékkal". De ez az Inter idén nagyon kemény diónak bizonyult mindenkinek, főleg átjárhatatlan védelme miatt. A legjobb tizenhat és nyolc között összesen egy kapott góllal(!) ejtették ki a Chelseat és a CSZKA Moszkvát (ebből főleg az előbbi meglepő, a londoniak meglepetésre otthon nem tudtak gólt rúgni), a Barca két gólja pedig nem volt elég a továbbjutáshoz. Ebben legnagyobb érdeme Cambiassonak van, Maradona valószínűleg épp be volt szívva amikor úgy döntött hogy nem viszi el Dél-Afrikába az argentin védekező középpályást. Materazzi nem tudom mit keres a védelemben. Mourinho biztos megtalálta az ő szerepét is, de ez szerintem az ellenfelek hergelésében és a nézőkben való hányingerkeltésben merül ki...

   Aki azt mondja, az Inter csak védekezni tud, téved. Tény, hogy az olaszok a deffenzivitásra építik játékukat, de támadójátékuk is igen hatékonynak bizonyult (hármat rúgtak a Barcának gyakorlatilag három támadásból, úgy, hogy szinte egyáltalán nem volt náluk a labda). Wesley Snejder megtartja a legtöbb labdát, és nem utolsósorban majdnem mindig jó helyre juttatja. Milito személyében pedig megtalálták azt a befejezőcsatárt, aki a kevés helyzetet berúgja, eldöntve ezzel például a Chelsea elleni párharcot vagy az olasz kupadöntőt. Kevés helyzet, nagy fokú eredményesség jellemzi az olasz támadójátékot. Mourinho összefogta ezt a csapatot, főleg mentálisan, elhitette velük, hogy csak akkor nyerhetnek ha centiről-centire azt teszik amit mond, ez látszik is a csapaton. Én rájuk fogadnék ha...

   Ha nem német, vagy nem a Bayern lenne az ellenfél. A bajorok idén minden papírformára rácáfoltak, az erősen lefelé ívelő formájuk pedig az egekbe szökött a Manchester United legyőzésével. Az a győzelem olyan felszabadultságot, önbizalmat adott a csapatnak, amelyet meglovagolva bajnokok lettek, majd kupagyőztesek. Németországban nincs igazán ellenfelük, könnyedén utasítottak mindenkit maguk mögé. Nagyon jó a csapatszellem, ez repítette a BL-döntőig ezt a bivalyerősnek nehezen nevezhető keretet. Legnagyobb erősségük az elképesztően kreatív, hatékony támadójátékuk, aminek kevés védelem tud ellenállni. Arjen Robben élete formájában, nagyon érzi a kaput, szélső létére irányítja a támadójátékot. Olic BL-gólkirály lehet ha betalál -  erre azért kevesen gondoltak volna a sotozat kezdetén. A "Rooney 2"-ként is becézett horvát támadó hihetetlen gólerős, csak a Lyonnak hármat lőtt. Ribery hiányát én nem érzem akkora vérveszteségnek, idén nélküle is boldogultak Münchenben. Persze jobb lenne ha játszana, de én Robben szerepét sokkal fontosabbnak tartom.

   A döntő nagy kérdése, hogy mennyit kapnak a bajorok. Hatékonynak nehezen nevezhető védelmük ugyanis a Manchester elleni meccsek óta nem lett komolyabban próbára téve, ott pedig összesen négyet kaptak a meccsek első félórájában.

   Ami megnehezíti a fogadást, az a németek kiszámíthatatlansága. Egyszerűen nem lehet leírni őket, akárki az ellenfél. Ráadásul évek óta nem volt ilyen jó csapat Münchenben...

   A fogadóirodák szerint kevéssel esélyesebb az Inter győzelme(2.2) mint a Bayerné(2.9). Szinte lehetetlen megjósolni a győztest, mindkét csapatra elég kecsegtetőek a szorzók. A góllövők személyét már érdemesebb fontolóra venni. A Tippmixen Eto'o-t és Olicot hozzák, ezek közül a horvátra érdemes pénzt rakni(2.9), élete formájában focizik. A Bwin-en Robben 2.6-ot fizet, a holland elég motivált, még sosem nyert BL-t. Az Internél Militora van kihegyezve a támadások többsége(2.3). Az olaszok első félidei győzelme 3.25-öt fizet, ami nem elképzelhetetlen, a bajorok nem éppen az első félóra királyai. Aki egy ilyen félidő után német feltámadásban bízik, az pedig 26-szoros pénzt tehet zsebre, csak a vakmerőbbek kedvéért. Mindenesetre nem a világvége ezen a meccsen pénzt bukni - azért ez mégis egy BL-döntő...

    96 pont, 102 gól, 31 győzelem. A Real Madrid idei teljesítményével nem kérdés hogy bárhol bajnok lenne Spanyolországon kívül. 250 millió eurónyi erősítés a nyáron, Cristiano Ronaldo, Kaká megszerzése, a hitelmágus Pérez elnök csapata mégsem nyert semmit a 2009-2010-es szezonban. Egy címet azért ráaggathatunk az idei Realra: a valaha volt legerősebb alakulat amely nem nyert semmit sem. Ezzel azonban nem hiszem hogy meg lennének elégedve a spanyol fővárosban...

   Egyik pechjük a Barcelona, amely idén is mumusuknak bizonyult. Talán ha nem kapnak ki oda-vissza tőlük...A leendő Real-edzőnek ki kell valamilyen (nem Inter-féle, annál szórakoztatóbb) taktikát dolgoznia a katalánok ellen. Manuel Pellegrinit ugyanis elküldik. Hiába épített ütőképes csapatot a temérdek sztárból a chilei, Madridban sokszor az sem elég ha valaki bajnokcsapatot farag, hát még ha semmit sem nyer. Szerintem Pellegrinivel jövőre beérne a Real - a királyiak viszont a szokásos "új edző=siker" teóriát követik. Pellegrini idénye talán Ronaldo sérülésénél csúszott el, akkor sehogy sem sikerült folyamatos győzelmi szériákat gyártani.

   Jose Mourinho a legfőbb kiszemelt. Amennyiben Bajnokok Ligáját nyer az Inter, borítékolható hogy Madridban marad a portugál edző, ha már úgyis a Bernabéuban van a döntő. Miért ő? Mert a Realnál elegük van az eredménytelenségből, Mourinho pedig eddig minden csapatból sikert kovácsolt ahol csak dolgozott. Egy újságcikk így fogalmaz: "Nem kell ide taxi, José elvisz bárhová", utalva arra, hogy menedzser neve egyenlő a sikerrel.

   De lecserélnék-e a királyiak a szép focit kupákra? Mourinho csapatai ugyanis nem éppen a közönségszórakoztatásról híresek...Emlékezzünk csak, Capellót is elküldték a kispadról, hiába lett bajnok a csapat, ott ez önmagában nem elég. Kevesen tudtak eddig megfelelni a klub elvárásainak. Viszont ha valaki erre képes, az nem más mint Mourinho. Arrogáns stílusával, tekintélyével fél kézzel elintézné a spanyol sajtót, kezelné a sztárokat, szakmailag pedig kevés jobb menedzser létezik. De nem jönne kis pénzért. Álomfizetést akar, Militót hozná magával, és szabad kezet kíván az igazolásokban. Ezzel együtt is megérné szerződetni, sikert vinne Madridba.

   A Barca ugyanis jövőre még magasabbra teheti a lécet, Fabregas és David Villa már biztosan őket erősíti a következő szezonban. Nem lesz tehát unalmas a Primera División ezután sem... 

   Nem tudom mitévő lenne egy irzaeli csapat a Bayern München jelenlegi helyzetében. Múlt szombaton német bajnok lett a Bayern. Most szombaton német kupagyőztes lehet, hogy jövő szombaton a hőn áhított Bajnokok Ligája győzelemért szálljon harcba az Inter ellen. Valószínűleg bármely csapat cserélne velük, vallási hovatartozástól függetlenül...

   Ez a tavasz mindenképpen a bajoroké volt, és lehet hogy nem csak Németországban. Lois van Gaal úra megmutatta: lehet szeretni, utálni, de egy egyáltalán nem európa élvonalába tartozó keretből élcsapatot tudott faragni. "Ki ez a favágó Thomas Müller?" - kérdezték sokan ősszel, teljes joggal, az említett játékos nem a legfejlettebb technikailag én például Gera Zolit elé helyezném ilyen téren...Mégis megkapta a bizalmat és hihetetlen hasznos tagja csapatának. Van Gaal kihozza a maximumot összes játékosából, megtalálja erősségüket, és nem utolsó sorban jól kezeli a sztárokat.

   A kupagyőzelem mégis nehéz feladatnak ígérkezik. Az ellenfél a Werder Bremen, amely utolsó tíz meccsén csak kétszer nem nyert a bajnokságban, megérdemelten értek oda a BL-indulást érő harmadik helyre - csúcsformában vannak. Claudio Pizarro 16 gólos a bajnokságban, most volt munkaadója ellen bizonyíthat.

   A bajnok kitűnő formájával elérte, hogy kétszeres pénzt sem fizet a győzelmük, mégis érdemes rá fogadni, valószínűleg bejön(1.8). Németország két legjobb támadósora csap össze (a Werder 71 gólt ért el a bajnokságban), a négy vagy több gól pedig 2.5-öt fizet. Aki hosszabbítást sejt (egyáltalán nem esélytelen) az 3.8-szorosra duzzaszthatja pénztárcája tartalmát.

  Itt az Európa Liga első döntője, szerda este a spanyol Atletico Madrid és az angol Fulham találkozik, hogy megmérkőzzenek az idén először kiírt sorozat serlegéért. A fő különbség a két csapat között, hogy míg a madridiak idényük megmentéséért harcolnak (játékoskeretük az idei teljesítménynél sokkal többre volt hivatott), addig a londoni alakulat hihetetlen, váratlan sikereket elérve, egyre felszabadultabban játszik a Juventus kiejtése óta. Gera Zoltán a következőt írja blogjában: "Nagyon jó lenne megnyerni ezt a meccset, még ha nem is könnyű a dolog, de hát már annyi nehéz feladatot megoldottunk, miért ne sikerülne pont ez." Ez jelzi azt a mentális felszabadultságot, erőt, amely az Atletico felé emelheti a Fulhamet. Bennük is ott van az a csapategység, mentális plusz, ami az Interben: eddig valahogy mindig a maguk javára fordították a meccseiket.

   Ami ezt megakadályozhatja az a spanyolok esetleges feltámadása - a sztárok a téttől feltüzelve megcsillanthatják igazi tudásukat. Kicsit talán javuló tendencia mutatkozott játékukban a Liverpool ellen, bár nem voltak túl meggyőzőek. Ami a legérdekesebb: úgy jutottak be a döntőbe, hogy a legjobb tizenhat között csak egyszer tudtak nyerni: otthon a Liverpoolt verték meg 1-0-ra nyögvenyelve az idény talán legunalmasabb meccsén. Mindig az idegenbeli gól juttatta őket tovább, erre szerda este nem számíthatnak.

   Nagyon sok fogadási lehetőség közül csemegézhetünk, szinte sajnálja már az ember hogy ezeket nem lehet egy kötésben fogadni (bár ez logikus). Mindkét csapat kapott egygólos hendikepet. Szoros meccs lesz, érdemes tehát valamelyik csapat egygólos győzelmére (hendikepnél ikszre) fogadni, ez 3.3 és 3.9-es szorzókat ad - elég esélyes. Számomra meglepő hogy a Fulham győzelme háromszoros pénzt fizet, ennél azért esélyesebbek...Aki csak egy biztos, aránylag magas szorzójú lehetőséget akar többmeccses kötéséhez, mérget vehet rá hogy mindkét csapat lő gólt (1.72). Forlán gólja esélyes, a Liverpool ellen csak ő tudott betalálni(2.2). Zamoráé ugyanannyira sanszos a másik oldalon(2.7). Aki Gera góljában bízik minden elfogultság nélkül teheti, nagyon érzi a kaput a magyar(3.4). A Fulham 2-1-es győzelme 12-szeres kifizetéssel jár, reális eredény lenne... A fogadóirodák mintha kicsit lejjebb tennék a Fulhamet, én ezt helytelennek érzem - bár ki tudja, bármi megtörténhet.

   Mindenkinek jó meccsnézést, szurkoljunk Zolinak!

  Vasárnap 15:00-kor veszi kezdetét az olasz bajnokság 37.fordulójának legizgalmasabb mérkőzése, a Palermo-Sampdoria derbi. A két csapat a még BL helyet érő 4.pozícióért feszül egymásnak. A gárdák jelenleg két pont különbséggel (a Samp javára) állnak egymás mögött a bajnoki tabellán.

    Valahogy az az érzésem, az Inter a legesélyesebb az idén a bajnokság-kupa-BL tripla megszerzésére. A mérkőzéseik nézése közben mindig azt az érzést keltik bennem hogy nincs olyan hogy ne ők nyerjenek. Ha náluk van a labda ha nincs, ha spanyol az ellenfél ha olasz, mindig dominálnak a pályán. A Barcelona elleni BL-siker után az olasz kupa döntőjét nézve(a Roma volt az ellenfél) odáig jutottam, hogy nem csak hogy taktikailag elképesztően fegyelmezettek(centiről-centire mindenki ott van ahol lennie kell), hanem fejben van a csapatban valami mentális plusz, aminek következtében minden helyzetet jól kezelnek és így vagy úgy, de felülkerekednek az ellenfeleiken a körülményektől függetlenül.

   Mindenki agyondícséri Mourinhót, és igazuk van: nélküle, az arroganciája és a mindent elsöprő önbizalma nélkül nem lenne ott a csapat ahol most van. Meg persze hihetetlen szakmai felkészültsége nélkül sem. Mégsem minden Mourinho érdeme. Ő is úgy fogalmazott: szerencséje van egy olyan csapatnál dolgozni, ahol a játékosok maradéktalanul véghezviszik amit ő elképzelt. Nincsenek sztárallűrök, ha mégis(gondolok itt Balotellire) azt is jó pedagógiai érzékkel kezelik. Eto'o Rooneyt meghazudtoló alázattal játszik balhátvédet, ha éppen arra van szükség. Az alázat hosszútávon pedig gazdag gyümölcsöket hozhat - előszőr párharcok megnyerésében, később labdaszerzésekben, helyzetekben, végül pedig gólokban mutatkozik meg. Persze a motiváció nem csak a sikeréhségből táplálkozik, az Inter játékosai fejenként 170(!) millió forintnak megfelelő eurót tehetnek zsebre ha mindent megnyernek.

   Erős ez az Inter. A triplától talán csak a tavaszra feljavuló Bayern München foszthatja meg de nagyon nehéz dolga lesz a németeknek.

   A Bundesligában szinte minden eldőlt már az utolsó forduló előtt: bajnok a Bayern, a Schalke és a Werder indulnak a BL-ben. Egyetlen kérdés maradt: ki lehet a másik két kieső a Hertha mellet? 

   A Nünberg az egyik jelölt. Nekik "csak" arra lenne szükségük, hogy a Bochum legyőzze a Hannovert, ők pedig megverjék a Kölnt hazai pályán (amire megéri fogadni - 1.5).

   Ehhez azonban a Hannovernek is lesz pár szava. Az előző fordulóban a Mönchengladbachot verték 6-1-re, feltámadni látszik az idén siralmas teljesítményt nyújtó csapat. Ők az esélyesek a Bochum ellen is: 11(!) mérkőzés óta nem voltak képesek nyerni a hazaiak, enyhén szólva megérdemlik a kiesést. Érdekes módon egy győzelemmel (ha a Nünberg nem nyer) így is bentmaradnának, bár erre vajmi kevés az esély. A hazai siker 2.23-at, a vendég pedig 2.67-et fizet -  vérre menő csata lesz. Ne felejtsük el, hogy a Hannovernak elég a döntetlen a bentmaradáshoz(3.05). 

    Az utolsó fordulóra készülnek a csapatok a Premier League-ben. Szinte minden eldőlt: a Tottenham lesz a negyedik angol a Bajnokok Ligájában, a City, az Aston Villa és a Liverpool pedig az Európa Liga jövő évi kiírásában szerepelhet. A három kieső csapat (Hull City, Burnley, Portsmouth) már matematikai esélyét is elvesztette a bentmaradásra.

   A legfontosabb kérdés viszont még nyitva áll: ki lesz az angol bajnok a 2009-2010-es szezonban? A Manchester Unitedet egy ponttal előzi meg a Chelsea, amely hazai pályán fogadja a Wigant. Óriási meglepetés lenne ha pontot vesztenének az idén nem éppen brillírozó kék-fehérek ellen: az iksz nyolcszoros, a vendégsiker pedik 17.5-szeres(!) pénzt fizetne. Minden jel szerint beúzza a meccset a londoni alakulat(1.08) és megszerzi fennállásának negyedik bajnoki címét.

   A Machester Unitednek azonban elég ha egy döntetlent játszik az óriási nyomás alatt pályára lépő listavezető: a Stoke City elleni győzelmével ugyanis már ennyi is elég lenne a vörös ördögöknek sorozatban negyedik bajnoki címük megszerzéséhez. Megeszem a kalapom ha kikapnak(16.00), de az iksz is elég irreálisnak tűnik(7.35). Biztos hogy nem adják fel, a maximumot fogják kihozni magukból.

   Ha a két nagycsapat meccsét egy kötésban rakjuk meg, mindkét  helyen hazai győzelemmel kalkulálva, akkor 1.188-as eredő oddshoz jutunk. Ez a szám érezteti: valószínűleg mindkét csapat nyer és új bajnokot ünnepelhet Anglia. Érdekes meccsek lesznek, a bajnokaspiránsok ellenfelei elég motivátlak lesznek attól, hogy beleszólhatnak a bajnoki cím alakulásába. A szigetországban már ennyi is elég a győzni akaráshoz...

    Hihetetlen magabiztossággal állt fel a Barcelona az Inter elleni BL-kudarc után. A gyengének egyáltalán nem nevezhető Villarealt és a kiesőjelölt Tenerifét egyaránt 4:1-re legyőző katalánok közel sem jártak ahhoz, hogy botlásukkal szívességet tegyenek az őket egy pont hátránnyal üldöző Real Madridnak. Meggyőző, a tavalyi Barcára emlékeztető játékot hoznak, Messi pedig újra csúcsformában.

   Nehéz tahát elképzelni hogy hátralévő két meccsükön pontot vesztenének, de ha valaki szerint ez megtörténik az nagy eséllyel a gránátvörös-kékek sevillai vendégjátékára teszi a pénzét. A hazai csapatnak óriási a tét: két ponttal előzik meg a Mallorcát a BL-indulást érő negyedik helyen. Az előző két fordulóban az Atletico Madridot és a Racing Santandert is magabiztosan verő csapat hihetetlen erős otthon, idén csak kétszer kaptak ki hazai pályán. 

   A két csapat őszi találkozóján 4-0-ás hazai siker született a Camp Nouban. Erre viszont elégtételt vett a Sevilla, ők verték ki a katalánokat a Királykupából, amelyben döntőt játszanak, a nemzetközi kupaszereplésük tehát már majdnem zsebben - ők viszont szívük szerint a BL-ben indulnának.

   A hazai siker 5.58-at fizet, nem véletlenül, nincs sok esély rá. A Barca szorzója rég volt ilyen magas(1.47), érdemes egy többmeccses kötésünk szorzóját másfélszeresre emelni vele. A 3.35-ös döntetlent sem érzem rossz befektetésnek, a katalánok idei hat ikszéből öt a Camp Noutól távol született. Ami a legérdekesebb fogadási lehetőség: a négy vagy több gól a meccsn több mint kétszeresre duzzaszthatja pénztárcánk tartalmát(2.07).Mindkét csapat utóbbi két találkozóján négynél több találat született, a Barca mérkőzésein pedig négy körül van a gólátlag.

   A Bercelona nagy lépést tehet az idei bajokság megnyerése felé, nehéz elképzelni hogy egy esetleges sevillai győzelem után éppen a valószínűleg kieső Valladolid állítaná meg őket hazai pályán.